IGEN. Én is szeretnék FELTÖLTŐDNI! - Ide írd az email címed:

MERT LEHETSZ OLYAN SZÜLŐ, MINT AMILYENNEK EGYSZER MEGÁLMODTAD!

MAMA-Tuning: Lazítós, feltöltődős tippek minden hírlevelesnek!

Január, Január, mindig hócsizmában jár...

Megjött az új év, a fagyok, a szmog. A szobánkba begubózva szövögetjük álmainkat, terveinket a eljövendő esztendőről. Évet értékelünk, talán fogadalmakat is teszünk...
Így január vége felé lehet, hogy az idei nagy fogadalmaink már kezdenek is kudarcba fulladni. Sutba vágjuk őket, pedig nem biztos, hogy a fogadalmakkal van a baj. De lehetnek nagyszerű terveink, lehetünk bármilyen motiváltak, ha le van merülve az elem nem sokra fogunk jutni. Akár nagy tetteket szeretnénk véghez vinni, akár apró változtatásokat az első és legfontosabb teendőnk a feltöltődés!



Hogyan tud egy
- elfoglalt, agyonhajszolt, végkimerült... -
anyuka feltöltődni???

Ehhez szeretnék a következő pár hétben ötleteket adni, néhány gondolatot megosztani. Mert egy anyukának a feltöltődés korántsem annyira magától értetődő vagy egyszerű. Sőt, sokszor egyenesen úgy érezzük, hogy luxus. Pedig nem lenne szabad annak lennie!

A lazításhoz, feltöltődéshez tippeket is szívesen adok, de a lényeg a szemléletváltás. Hogy az önmagadról való gondoskodás ne úri luxus legyen, hanem a mindennapjaid természetes része.

Lehet, hogy nem vagy egy fogadkozós típus, de a feltöltődés gyanítom rád is rád fér. ;)

Szeretnél lazítós, feltöltődős tippeket kapni?
Iratkozz fel Te is a hírlevélre! A fejléc alatti rubrikába kell beírnod az email címed.
Vagy írj nekem a mamasuli.zsofi@gmail.com -ra.

Jó töltekezést!
Zsófi

u.i.: a hírlevélre korábban feliratkozottak automatikusan meg fogják kapni ezt az újévi ajándékot



Mikulás és a motiváció

Avagy mi a különbség az ösztönzés és a fenyegetés között

A zsigeri nevelés egyik legősibb formája a fenyegetőzés. Van, aki be is váltja, van, aki csak a levegőbe beszél. De a lényeg, hogy a nemkívánatos viselkedésért büntetés van kilátásba helyezve. Pedig legtöbbször valójában nem is büntetni, hanem motiválni szeretnénk a gyereket. Csak nehezebb valami ösztönző dolgot kitalálni, mint valami kellemetlen következménnyel riogatni. Tulajdonképpen mindkettővel célt érhetünk, csak egész más úton. Akárhogy is a fenyegetés és a motiválás egymás szöges ellentétei. Az alábbi példán szeretném bemutatni, mi a különbség.

Épp Mikuláshoz készülődtünk a gyerekekkel, takarítottunk, csizmát pucoltunk. A kisfiam nem volt túl lelkes, hogy elpakolhatja a játékait.
Először automatikusan fenyegető üzemmódba kapcsoltam, ráadásul bevetettem a Mikulást is, mint csodafegyvert. Kár, hogy fordítva sült el.
- Idefigyelj, ha jön a Mikulás és azt látja, hogy ez a sok játék szét van dobálva, azt fogja gondolni, hogy túl sok játékod van. Olyan sok, hogy nem tudod őket rendben tartani. Így nem valószínű, hogy fog neked ajándékot hozni. Inkább egy seprűt fogsz kapni, hogy kiseperd ezt a sok kacatot. Ezt akarod? Nem szeretnél játékot kapni?
A válasz természetesen nem az volt, hogy igen mama máris elpakolok mindent hanem heves és dacos ellenkezés. Félig bömbölve mondta, hogy nem akarok seprűt kapni. Tényleg megátalkodott egy kölyök ez, még a Mikulás se hat rá.
Láttam, hogy ez ma így nem fog menni, de mivel jókedvemben voltam, gondoltam megpróbálom másként.
- Gyere, szeretnék valamit mondani. Ha megjön este a Mikulás és benéz az ablakon és azt látja, hogy a szőnyeg szép tiszta, üres és a játékok ott sorakoznak szép rendben a polcon, azt fogja gondolni, hogy te nagyon szereted a játékaidat, hogy ennyire megbecsülöd őket. Biztosan büszke lesz rád és hoz neked valami új játékot, mert tudja, hogy nálad jó helye lesz.
És rámosolyogtam.
Legnagyobb megdöbbenésemre szó nélkül felpattant és szaladt összepakolni.



Ennyi? Ennyin múlik? Pedig a szavak között alig van különbség. A szavak értelme mögötti üzenet viszont gyökeresen eltérő. Mert míg az egyik a rossz viselkedésre helyezi a hangsúlyt, addig a másik a gyerek jóra való törekvését csalogatja elő. Az egyik rombolja, a másik építi az önbecsülését.
Azt nem mondom, hogy a fenyegetést örökre el kell felejteni. Nem árt, ha a gyerek a negatív következményekkel is tisztában van, bár ezt inkább figyelmeztetés, mint fenyegetés formájában érdemes felvezetni.
De biztos, hogy egész más eredményeket érhetünk el, ha hiszünk a gyerekünkben, a jóra való képességében.

És még egy példa, hogyan működik mindez testvérpár esetén:

A kezdeti lelkes pakolás sajnálatos módon valami konfliktushelyzetet okozott a kislányom és a kisfiam között. A fiam dühösen kiabálva jött elő a gyerekszobából.
Az előző sikereken felbuzdulva tovább vezettem a fonalat:
- Képzeld a Mikulás mindig lát minket. Ha azt látja, hogy milyen ügyesen tudtok együtt pakolni és szépen segítitek egymást, lehet, hogy még egy plusz közös ajándékot is hoz nektek.
Es rákacsintottam.
Ezek után képesek voltak a segítségem nélkül megegyezni és összedolgozni.
És mikor másnap a csizma mellett megtalálták az adventi kalendáriumhoz való pecsétkészletet a kislányom ugrált örömében: Kaptunk közös ajándékot is, kaptunk közös ajándékot is!



Persze nem mindig ilyen szerencsés a csillagállás, mert van, hogy a világ összes motivációja is kevés a makacs kölöknek, meg én se vagyok mindig ilyen türelmes és kreatív és a Mikulást, mint igen erős motivációt is csak évente egyszer tudom elővenni, de az alapelvek a hétköznapokban is működnek. Jóval többször lehet a pozitív ösztönzéshez nyúlni, mint gondolnánk és jóval többször hatásos.


Tervezem, hogy - némi tesztidőszak után - a hétköznapi motivációkról is írok. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a hírlevelemre fent.

Ha tetszett az írás, írj hozzászólást!Keresd a MamaSulit a facebookon is!

Katedrálist építünk

A minap kifejezetten morcosan ébredtem. Gyakorlatilag megmozdulni sem volt kedvem a paplan alatt, nem hogy hozzálátni a napi feladataimhoz. Csak morogtam, mert a gyerekek keresztbe kasul feküdtek rajtam. Benyomtam nekik az m2 mesecsatornát, hogy időt nyerjek, de éreztem, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Aztán eszembe jutott, hogy megnézek egy '5 perc Pál Ferit', hátha mond valami lelkesítőt, ami segít kimászni az ágyból. És valóban.

"Egy vándor lát három embert, akik éppen óriási köveket faragnak.
Az első 5 percig farag, 10 percet pihen. 
Kérdi tőle a vándor:
- Hát te mit csinálsz? 
- Ne is kérdezd, borzasztó, egész nap ezt a vacak követ kell faragnom. Szörnyű fárasztó! 
A második faragó 55 percet farag és 5 percet pihen.
- Te mit csinálsz? - kérdi a vándor. 
- Ne is kérdezd, egy hatalmas falat építek, rengeteg munka van vele.
A harmadik ember kora reggeltől késő estig farag és csak néhány rövidke szünetet tart, amíg eszik, iszik. Mégis kevésbé látszik fáradtnak és elgyötörtnek. Minta plusz erőt kapna valahonnan a munkához.
- Mit csinálsz? - lép oda hozzá a vándor kíváncsian. 
- Ne haragudj, nincs időm beszélgetni. Egy katedrálist építünk."




Félre ne értsétek! A pihenésre nagy szükség van, nem szabad róla megfeledkezni. De ha jobban megnézzük a harmadik faragó is időt szakít az olyan alapvető szükségleteire, mint az evés vagy az alvás.
Az, amiről igazán ez történet szól, az a motiváció. Hogy mennyit számít az, hogy milyen célért dolgozunk, és hogy menet közben ezt tartjuk-e szem előtt vagy csak a követ látjuk és az izzadságot?

Manapság nem divatos elsősorban anyukának lenni. Lesajnálóan néznek azokra, akiknek a gyerek az életük. Ezzel szemben egy négygyerekes anyuka barátnőm, akinek a gyerekei már kirepülő félben vannak, büszkén beszélt róla, hogy neki az életműve a családja. Olyan megerősítő volt tőle ezt hallani. Van értelme a küzdelmeknek.

Milyen szép az, ha egy anyuka
úgy tekint az otthoni mindennapos teendőire,
hogy éppen katedrálist épít.

Próbáljátok ki holnap reggel, hogy ezzel a gondolattal indítjátok a napot.


Tetszett a cikk? Neked is van véleményed? Írj kommentet!

Szívesen értesülnél az újabb bejegyzéseimről? Iratkozz fel a hírlevelemre.

Csatlakoznál a közösséghez? Like-old a 
MAMAsulit a facebookon.


Tanulunk és tanítunk.
Növekszünk és nevelünk.
Szeretünk és teremtünk.



Pál Feri öt perces bölcsessége itt hallgatható meg:

Törődj magaddal!

Itthon vagyok. Az egész ház alszik. Hol is hagytuk abba?

Igen. Azt kérdeztem, hogy hogy vagy?
(Ha nem olvastad az előző cikket, itt a link! Kezdd azzal!)

Mikor voltál utoljára kedves önmagadhoz?

Azt mondja a reklám: Törődj magaddal! Régen azt éreztem ez milyen gáz, mennyire nárcisztikus egy kultúra. Aztán rájöttem, ha elvonatkoztatunk az adott kozmetikai terméktől, valójában iszonyúan fontos dologról beszél. Mert az önmagunkra szánt energia és idő nem luxus! Hanem szükségszerűség. Vagy mondjuk inkább úgy: befektetés!
Én sem azért mentem el jógázni, mert ez jár nekem, nem is azért, mert megérdemlem. A jó ég tudja csak mit érdemelnék valójában...
Azért mentem el - mert egy igazán szerető férjem van, aki ezt lehetővé tette. (És aki végigcsinált már estét két 5 év alatti ördögfiókával, az tudja, hogy ez nem csekélység. :) Őszintén hálás vagyok érte. Azért kértem meg, hogy elmehessek, hogy feltöltődjem. Hogy feltöltsem a tankot. Mert a gyerekek leszívnak, lenyúzzák a bőröd, lerágják a húsod. Nem én mondtam a Vekerdy. De igaza van.

Mi történik akkor, ha épp csak magaddal nem törődsz?

Akkor jönnek a fura balesetek, a koccanások a kocsival, a pénztárca elhagyások, a szaggató migrének, a szédülés a kimerültségtől, a kiabálás a gyerekkel és a többi. Ismerős?
Persze a kikapcsolódásnak ára van. Ez igaz. Meg kell szervezi, segítséget kell kérni, ott kell hagyni őket, és van, hogy sírnak is. De ha sosem kapcsolsz ki, akkor még nagyobb árat fizetsz majd. Tudom. Tapasztalatból mondom.
És igen fáj, amikor abból a kevés időből, amit velük lehetek, lecsippentek még egy kicsit. De cserébe visszakapnak egy kisimult anyukát.
Szükséged van a pihenésre! Igen, még neked is. Ez nem úri huncutság. És nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Egy kevés is elég lehet az egyensúlyhoz. Csak szerepeljen a saját neved is a teendőlistádon és a naptáradban!

Ma - ezt még el kell mondjam - miután hazaértem, átölel és azt mondja a kislányom:
- Mami, olyan szép vagy. Te vagy a legjobb mami!

Na ennyit számít az a kis befektetés. Mert azt kétlem, hogy a legjobb mami lennék, a legszebb meg végképp nem (a kép csupán illusztráció), de az egyik legboldogabb talán valóban.
Szóval én jól vagyok.

És TE?



U.i.: Kedves apukák ott a háttérben! Hahó! Ti se hajtsátok túl magatokat! Nem ér annyit!


Te tudsz pihenni a család mellett?
Mennyire vagy kimerült?
Van aki segít?
Szeretnél lazítós tippeket anyukáknak? 
Írd meg nekem!

Ha kíváncsi vagy a következő bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk like-old a MAMASulit a facebookon!
Írd meg segített-e a cikk, igazán örülök minden visszajelzésnek (mamasuli.zsofi@gmail.com)!

A cikk előzménye itt olvasható: És TE hogy vagy?

És TE hogy vagy?

Komolyan kérdezem!
És most kivételesen nem arra vagyok kíváncsi, hogy hogy vannak a gyerekek, rendben van-e a házasságod, egészséges-e a szomszéd kutyája... hanem, hogy te, anya hogy vagy?

Mikor gondoltál utoljára saját magadra?

Úgy értem mikor törődtél saját magaddal? Mikor aludtál egy jó nagyot zavartalanul, addig, amíg jól esett? Mikor mentél el egyedül a barátnőkkel dumálni, vagy vásárolgatni vagy amihez épp kedved szottyant? Mikor volt lehetőséged utoljára leülni egy könyv mellé?

Azt mondod, á, ne viccelj, ilyen bohóságokra nekem nincs időm! Pedig lennie kellene! Nagyon általános és rettenetesen káros gyakorlat az, amikor az anyukák -   szeretetből vagy kényszerből - a saját érdekeiket a legutolsó helyre teszik. Én is így voltam ezzel, de megtanultam, hogy nem éri meg.
Ezért most, hogy a munkaidőm lejárt - fél 5 van - fogom magam és ahelyett, hogy hazarohannék imádott és egész nap hiányolt csemetéimhez, elmegyek jógázni.
Utána folytatom a gondolatmenetet.

Ti is menjetek! Ha nem jógázni, akkor máshova!
Később találkozunk!
Uuu, elkések....




A folytatás, jóga után: Törődj magaddal!





Nem vagy egyedül / Anya munkába áll

Azt mondják elidegenedett a társadalom, hogy míg régen mikroközösségekben éltük a mindennapjainkat, addig ma a legtöbb problémával egyedül kell megküzdenünk.
Annó a nagycsalád együtt nevelte a gyerekeket, ma sokszor az anyuka egész nap magára van utalva. Vagy csak egyszerűen nem értik meg a körülötte lévők. Így könnyen lesz magányos. Úgy érzi, ő az egyetlen a földkerekségen, aki ezzel a problémával küzd. 

Te is szoktad így érezni magad?
Pedig, ha tudnád...

A magam és a barátnőim tapasztalatára alapozva indítottam ezt a rovatot, hogy tudd, hogy mi megértünk, hogy normális, amit érzel és hogy tartsd észben, hogy nem vagy egyedül!



Ma a számomra éppen aktuális témáról gyűjtöttem néhány gondolatot:
amikor anya munkába áll...
A naptárt elnézve, azt hiszem, ezzel a témával nem vagyok egyedül.

Nem vagy egyedül, ...
... ha rettegsz másokra bízni a gyermeked.
... ha már munkába álláskor arról fantáziálsz, hogy mikor jön a kistesó.
... ha egy héttel a munkakezdés előtt, három napig sírva alszol el.
... ha nem akarod bölcsibe adni a gyereket, de pánikba esel, amikor nem veszik fel.
... ha te vagy aki sírva fakad (nem a gyerek), amikor ott kell hagynod a bölcsődében.
... ha hazafelé a sírás fojtogat, mert a túlóra miatt nem tudtál te menni érte az oviba.
... ha a munkából hazatérve egy órán át ölelgeted a gyerekedet.
... ha várod, hogy kicsit betegek legyenek és a táppénz alatt egész nap velük lehess.
... ha úgy érzed a munka sorscsapás, ami elszakít a fontos dolgoktól.
... ha feleslegesnek kezded magad érezni, mert nem te intézel mindent a gyerekek körül.
.. ha a gyász pszichológiai tüneteit produkálod az átállás folyamán.

Ugyanakkor nem csoda, ...
... ha alig várod, hogy visszamenj dolgozni és olyan feladatokat végezz, amihez van képesítésed.
... ha úgy veted magad a munkára, mint egy kiéhezett oroszlán.
... ha dolgozni olyan, mintha vesztegzár alól szabadultál volna ki.
... ha pénteken szomorú vagy, amiért másnap nem mehetsz dolgozni.
... ha hétvégén, alig várod a hétfőt, hogy az irodában végre kipihend az otthoni hisztiket.
... ha jól esik végre felnőttek társaságában lenni.
... ha furamód újra hasznosnak, sőt fontosnak érzed magad.
... ha folyton lelkiismeret furdalásod van. Ha kiveszel táppénzt, akkor azért, ha nem veszel ki, akkor azért. 



Normális...
... ha a munkába való visszaállás során hetekig fáradtabb vagy, mint valaha és legszívesebben egész nap csak aludnál.
... ha az első napokban a munkáddal kapcsolatos alapvető kérdésekre sem tudsz válaszolni.
... ha az első hetekben teljesen üresnek érzed magad otthon és nem találod a helyed.
... ha úgy érzed a házimunka kiváltság, amit csak az otthon lévő anyukák végezhetnek.
... ha fogalmad sincs mi van a hűtőben és kell-e vásárolni menni.
... ha egyik nap akkor ébredsz fel, amikor már egy órája a munkahelyeden kellene lenned.
... ha bár kevesebb az időd, sokkal jobban be tudod osztani.

Nem vagy egyedül, ...
... ha munka közben egész nap nem jutnak eszedbe a gyerekek.
... ha munka közben egész nap a gyereken jár az eszed.
... ha ... a sort a végtelenségig lehetne folytatni.

Hiába. Ha fixen visszamész dolgozni, azzal egy korszak lezárul. És akár nyűgös volt már akár idilli, itt az idő elengedni. A legfurcsább érzések tudnak ilyen nagy váltás idején az emberben kavarogni. Ez mind normális. És bármilyen érzés vagy gondolat jön fel benned, emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül, mind átesünk ezen, mi, dolgozó anyák.

Írd meg, neked milyen volt visszamenni dolgozni.
Felszabadító? Nehéz? Viszontagságos? 
Őszintén kíváncsi vagyok a te tapasztalatodra is.
Minél többet gyűjtünk össze, annál jobb.
Írd meg!



Ha kíváncsi vagy a következő ''Nem vagy egyedül' bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk  like-old a MAMASulit a facebookon!
Írd meg segített-e a cikk, igazán örülök minden visszajelzésnek!

MAMAnyaral / Bababarát szállások szempontjai

Kitört a kánikula. Menthetetlenül nyár van. Mit jelent ez? Hurrá, megyünk nyaralni!

Gyerekkel nyaralni??? Naná!

Igaz, ami igaz, gyerekekkel nyaralni kalandos, talán még fiatalkorunk bohó nyári táboraihoz képest is, de bőven megéri. Az anyuka kiszakad végre az otthoni mókuskerékből, az otthon-játszótér-bolt háromszögéből. Az apuka végre nem csak este látja a csemetéit. De ennél is fontosabb, hogy a közös élmények összekovácsolják a családot és nyomot hagynak a gyerekekben. A három éves kislányom karácsony előtt felemlegette, micsoda szép volt, amikor a fagyit ettük a Balaton kertjében - tudniillik a strandon. Én magam is boldog nosztalgiával gondolok gyerekkorom régi nyaraira.

A férjemmel mindig is szerettünk utazni, így nem is volt kérdés, hogy a gyerekekkel is ki fogunk mozdulni. Lehet, hogy közelebbre, lehet, hogy rövidebb időre, de minden évben mentünk valahova. Bevallom ezek a kiruccanások nekem sokszor nem épp a pihenésről szóltak, de mindig feltöltődve jöttem haza. Otthon ne maradjatok csak azért, mert bekopogtatott a gólya! Két hónapos kortól nincs ellenjavallata egy átgondolt utazásnak.



De hova is menjünk? Régen az utazásokat a látnivalók alapján terveztem meg. Amióta gyerekek vannak, bevallom töredelmesen a távolság és a szállás alapján döntök és utána nézem meg, mit is lehet arrafelé csinálni. Mert az, hogy a családos nyaralás tortúra vagy kaland lesz, nagyban függ a szállás paramétereitől. Vagyis éljenek a bababarát szálláshelyek!

De mitől lesz egy hely bababarát? Vagy családbarát?

Sajnos az hogy a népszerű szálláskereső oldalakon a szállásadó beikszeli a bababarát szállás vagyok kategóriát, még semmit nem jelent. Ez a dolog ugyanis nem azon múlik, hogy adnak-e valami rozzant utazóágyat, vagy se. Sok szállás megüti a mércét annak ellenére, hogy nem hirdeti magát fennen bababarátnak. Szóval nem árt, ha résen vagyunk. Ebben segít ez a kis írás. Milyen szempontokat vegyünk figyelembe a szálláskeresésnél, ha gyerekkel megyünk.

A bababarát szállás három ismérve:

1. Tiszta!
2. Biztonságos!
3. Kényelmes!
+ Megfizethető!

Tiszta (anya szerint is):
Azt gondolnánk, hogy ez alap. De én jártam olyan bababarátnak titulált szálláshelyen, ahol a tisztaság bőven hagyott maga után kívánnivalót. És egy anyukának speciális igényei is lehetnek az átlag kuncsafthoz képest. Például ki van-e porszívózva az ágy alatt? Tiszta-e a wc csésze alja? Mert esélyes, hogy a gyerek ezeket a területeket is feltérképezni. Persze sok minden függ a gyerekek életkorától is. És bár köztudott, hogy egy gyereknek egy éves koráig meg kell ennie egy kiló koszt. De jobban szeretjük, ha ez a mi koszunk és nem idegeneké. Nem azért fizettünk sok-sok pénzt, hogy takarítsunk.

Biztonságos (minden életkorban):
Itt megint sok függ a gyerek életkorától. A legmacerásabb totyogókkal szállást választani, mert számukra szinte minden veszélyforrás: lépcső, márványasztal, állólámpa, kerti tó, grill sütő, harapós kutya... stb. Volt, hogy bepakoltam egy csomag konnektorvédőt is, mert a fiam annyira rá volt kattanva a konnektorokra és nem akartam, hogy pihenés helyett, árgus szemmel kell figyeljem minden mozdulatát.

Kényelmes (a szülők szemszögéből):
Ha adnak a szálláson mindenféle babacuccot - kiságyat, bilit, gyerekágyneműt, törülközőt, hajszárítót, kismotort - akkor jóval kevesebb cuccot kell bepakolni. És ez nagy szó, mert ha a szállás fapados egy anyuka - az apuka nem kis bosszúságára - képes a teljes babaszobát bepakolni.
További kényelmünket szolgálja, ha viaszosvászon terítő van, vagy van babaszék. Ha van sok játék az szuper, mert az idegen játékok mindig érdekesebbek, mint az otthonról hozottak és azokkal sokáig elvannak a gyerekek magukban. Nem mindegy mennyire érzékenyek, vagy strapabíróak a bútorok, van-e kéznél seprű és felmosó. Adnak-e a gyerekeknek is törülközőt, babaágyneműt? Van-e fürdőkád, esetleg babakád, (egy lavór is megteszi), vagy a zuhanyzóban kell megküzdenünk a fürdetéssel? Van-e gyenge fényű éjjeli lámpa az altatáshoz, éjjeli szoptatáshoz...



De ami ezeknél fontosabb, van-e elegendő hely. Mondjuk a játékra, vagy elhelyezni a kiságyat, illetve van-e külön helyiség, ahova elvonulhatunk, ha a gyerekek elaludtak. Régen se voltam egy nagy szálloda rajongó, de a gyerekekkel végképp leszoktunk róla. Egyrészt egy szállodaszoba túl kicsi ahhoz, hogy a gyerekek nyugodtan játszanak, amikor hazaérünk. Másfelől annak ellenére, hogy nem a Balkánon vagyunk, nincs az a bébiőr ami mellett magára hagynám a gyerekemet egy szállodaszobában. Így viszont két lehetőség marad, vagy a gyerekek velünk együtt fekszenek le jó későn, vagy miután elaludtak lábujjhegyen beszélgetünk a sötét szobában. Ezzel szemben egy nappalival rendelkező apartman, vagy egy panzió, ahol a szobák közelében egy közös helyiség, vagy terasz is található, kellemes kikapcsolódást biztosít a szülőknek az esti órákra is, akár csak családilag, akár baráti társasággal érkeztek.
Egy apartman további előnye, hogy éjjel kettőkor is lehet tejet melegíteni, ha ne adj isten, arra lenne szükség.
Nagy csáberőt jelent egy szép kert,esetleg egy kis játszótérrel vagy hintával az udvaron. Ha nem is töltjük ott az egész napot, de már az is számít, hogy amíg pakolunk a gyerekek elvannak az udvaron.

Megfizethető (családosan is):
Na és persze végül, de nem utolsósorban kérdés, hogy kell-e a gyerekek után fizetni és ha igen hány éves kortól és mennyit. Lehet, hogy gyerekünk született, de mégsem akarunk dupla áron nyaralni. Vagyis nem elég a hány ft/fő/éj rubrikát nézni. A legjobb, ha egyedi ajánlatot kérünk családként. Néha, ha mi visszük az ágyneműt a gyerekeknek nem kell értük fizetni. Ha sok dolog terheli a családi kasszát, mindenképp érdemes erre is rákérdezni.

Nincs az a szálláshely - legalább is még nem találtam meg, de lázasan keresem - ami a létező összes baba-mama szempontnak megfeleljen, de bőven akadnak olyanok, amik valóban megérdemlik a bababarát címet.

A következő cikkben be is mutatok néhány magyarországi példát, amivel személyes tapasztalatom volt. Osszátok meg, kérlek, Ti is milyen új igényeitek lettek anyaként! Vagy mentek egyáltalán gyerekkel nyaralni? Őszintén érdekel!

Ha kíváncsi vagy a következő 'MAMAnyaral' bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk  like-old a MAMASulit a facebookon!
Írd meg segített-e a cikk, igazán örülök minden visszajelzésnek!

Szép nyári élményeket kívánok mindenkinek!