MERT LEHETSZ OLYAN SZÜLŐ, MINT AMILYENNEK EGYSZER MEGÁLMODTAD!

Nem vagy egyedül / Anya munkába áll

Azt mondják elidegenedett a társadalom, hogy míg régen mikroközösségekben éltük a mindennapjainkat, addig ma a legtöbb problémával egyedül kell megküzdenünk.
Annó a nagycsalád együtt nevelte a gyerekeket, ma sokszor az anyuka egész nap magára van utalva. Vagy csak egyszerűen nem értik meg a körülötte lévők. Így könnyen lesz magányos. Úgy érzi, ő az egyetlen a földkerekségen, aki ezzel a problémával küzd. 

Te is szoktad így érezni magad?
Pedig, ha tudnád...

A magam és a barátnőim tapasztalatára alapozva indítottam ezt a rovatot, hogy tudd, hogy mi megértünk, hogy normális, amit érzel és hogy tartsd észben, hogy nem vagy egyedül!



Ma a számomra éppen aktuális témáról gyűjtöttem néhány gondolatot:
amikor anya munkába áll...
A naptárt elnézve, azt hiszem, ezzel a témával nem vagyok egyedül.

Nem vagy egyedül, ...
... ha rettegsz másokra bízni a gyermeked.
... ha már munkába álláskor arról fantáziálsz, hogy mikor jön a kistesó.
... ha egy héttel a munkakezdés előtt, három napig sírva alszol el.
... ha nem akarod bölcsibe adni a gyereket, de pánikba esel, amikor nem veszik fel.
... ha te vagy aki sírva fakad (nem a gyerek), amikor ott kell hagynod a bölcsődében.
... ha hazafelé a sírás fojtogat, mert a túlóra miatt nem tudtál te menni érte az oviba.
... ha a munkából hazatérve egy órán át ölelgeted a gyerekedet.
... ha várod, hogy kicsit betegek legyenek és a táppénz alatt egész nap velük lehess.
... ha úgy érzed a munka sorscsapás, ami elszakít a fontos dolgoktól.
... ha feleslegesnek kezded magad érezni, mert nem te intézel mindent a gyerekek körül.
.. ha a gyász pszichológiai tüneteit produkálod az átállás folyamán.

Ugyanakkor nem csoda, ...
... ha alig várod, hogy visszamenj dolgozni és olyan feladatokat végezz, amihez van képesítésed.
... ha úgy veted magad a munkára, mint egy kiéhezett oroszlán.
... ha dolgozni olyan, mintha vesztegzár alól szabadultál volna ki.
... ha pénteken szomorú vagy, amiért másnap nem mehetsz dolgozni.
... ha hétvégén, alig várod a hétfőt, hogy az irodában végre kipihend az otthoni hisztiket.
... ha jól esik végre felnőttek társaságában lenni.
... ha furamód újra hasznosnak, sőt fontosnak érzed magad.
... ha folyton lelkiismeret furdalásod van. Ha kiveszel táppénzt, akkor azért, ha nem veszel ki, akkor azért. 



Normális...
... ha a munkába való visszaállás során hetekig fáradtabb vagy, mint valaha és legszívesebben egész nap csak aludnál.
... ha az első napokban a munkáddal kapcsolatos alapvető kérdésekre sem tudsz válaszolni.
... ha az első hetekben teljesen üresnek érzed magad otthon és nem találod a helyed.
... ha úgy érzed a házimunka kiváltság, amit csak az otthon lévő anyukák végezhetnek.
... ha fogalmad sincs mi van a hűtőben és kell-e vásárolni menni.
... ha egyik nap akkor ébredsz fel, amikor már egy órája a munkahelyeden kellene lenned.
... ha bár kevesebb az időd, sokkal jobban be tudod osztani.

Nem vagy egyedül, ...
... ha munka közben egész nap nem jutnak eszedbe a gyerekek.
... ha munka közben egész nap a gyereken jár az eszed.
... ha ... a sort a végtelenségig lehetne folytatni.

Hiába. Ha fixen visszamész dolgozni, azzal egy korszak lezárul. És akár nyűgös volt már akár idilli, itt az idő elengedni. A legfurcsább érzések tudnak ilyen nagy váltás idején az emberben kavarogni. Ez mind normális. És bármilyen érzés vagy gondolat jön fel benned, emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül, mind átesünk ezen, mi, dolgozó anyák.

Írd meg, neked milyen volt visszamenni dolgozni.
Felszabadító? Nehéz? Viszontagságos? 
Őszintén kíváncsi vagyok a te tapasztalatodra is.
Minél többet gyűjtünk össze, annál jobb.
Írd meg!



Ha kíváncsi vagy a következő ''Nem vagy egyedül' bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk  like-old a MAMASulit a facebookon!
Írd meg segített-e a cikk, igazán örülök minden visszajelzésnek!